Ez az oldal kizárólag bemutatási célból készült, hogy szemléltesse a technológiai lehetőségeket és a tervezett működést. Emiatt a bemutatott funkciók és folyamatok egy része még prototípus jellegű, ezért előfordulhatnak benne hibák, pontatlanságok vagy nem tökéletes fordítások. A végleges alkalmazás természetesen már a lehető legmagasabb minőségre és precizitásra, vagyis a perfekcionizmusra törekszik majd.
Sokan kérdezik, honnan indult a TierAdoption ötlete. A válasz egyszerű: az állatok iránti szeretetből.
Az állatok gyerekkorom óta meghatározó részei az életemnek. Mindig is úgy éreztem, hogy feltétel nélkül bíznak bennünk, emberekben. Éppen ezért különösen nagy felelősségünk van velük szemben.
Bár a végzettségem teljesen más területhez kötődik, mindig is olyan munkát szerettem volna végezni, aminek valódi értelme van. Ezért volt óriási öröm számomra, amikor Ausztriában lehetőséget kaptam arra, hogy egy állatmenhelyen dolgozzak.
Azt hittem, megérkeztem oda, ahol mindig is lenni szerettem volna.
Nemcsak rengeteg szeretettel és elhivatottsággal találkoztam, hanem olyan mindennapi nehézségekkel is, amelyek kívülről szinte láthatatlanok.
Kevés ember, kevés idő, kevés forrás, állandó szervezési feladatok és folyamatos küzdelem azért, hogy minden állat megkapja azt a figyelmet, amelyet megérdemel.
Ekkor született meg bennem először a TierAdoption gondolata. Arra kerestem a választ, hogyan lehetne a technológiát az állatvédelem szolgálatába állítani — hogyan lehetne összekötni a menhelyeket, az önkénteseket, az örökbefogadókat, az adományozókat és mindenkit, aki segíteni szeretne.
Ausztriában olyan súlyos állatjóléti problémákkal találkoztam, amelyeket lelkiismeretem szerint nem hagyhattam figyelmen kívül. Több emberrel együtt összesen hat különböző bejelentést tettünk az illetékes szervek felé. Az ügyben önkormányzatot, rendőrséget, állatvédelmi szervezeteket és más illetékes intézményeket is megkerestünk.
Az elmúlt két év során azonban nem tapasztaltam olyan változást vagy intézkedést, amely megnyugtató megoldást jelentett volna számomra.
Ez mély csalódást okozott bennem — ugyanakkor egy fontos felismeréshez is vezetett.
Rájöttem, hogy nem elég csak jelezni a problémákat. Olyan rendszereket is kell építenünk, amelyek segítenek megelőzni őket.
Ezek az élmények arra ösztönöztek, hogy ne csak egy örökbefogadási platformban gondolkodjak, hanem egy sokkal nagyobb rendszerben.
Az elmúlt két évben szinte minden szabadidőmet ennek a projektnek szenteltem. Munka mellett, éjszakákon át dolgoztam rajta. Voltak időszakok, amikor úgy tűnt, hogy nem lesz belőle semmi — mégsem adtam fel.
Mert hiszem, hogy az állatvédelem többet érdemel.
Ma végre eljutottam oda, hogy megmutathatom ezt a víziót Ausztriának, Magyarországnak, Németországnak — és reményeim szerint később egész Európának.
Rólam talán annyit érdemes tudni, hogy nem tudok szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett.
Ha azt látom, hogy valami nincs rendben, akkor kérdezek. Utánajárok. Addig keresem a megoldást, amíg meg nem találom. Lehet, hogy emiatt néha kényelmetlen ember vagyok. De úgy gondolom, hogy a változás mindig azokkal kezdődik, akik nem hajlandók beletörődni abba, hogy „ez mindig is így volt".
Hiszem, hogy a technológia nem helyettesítheti az emberséget. De segíthet abban, hogy felelősebben, átláthatóbban és hatékonyabban tudjunk együtt dolgozni.
Sokan úgy gondolnak Európára, mint a jólét kontinensére. Én is hiszek ebben. De az állatok nem tudnak segítséget kérni. Sok család őszintén szereti a kedvencét, mégis előfordulhat, hogy egy váratlan betegség, egy munkahely elvesztése vagy egy élethelyzet miatt már nem tudja biztosítani neki azt, amire szüksége lenne. És mindig lesznek olyanok is, akik nem bánnak megfelelően az állatokkal. Ezért hiszem, hogy az állatvédelem jövőjét nem lehet kizárólag intézményekre vagy állami rendszerekre építeni. Szükség van egy erős közösségre is.
Nem tudom, mit hoz a jövő. Lehet béke
Egy dologban azonban biztos vagyok. Az állatok mindig csak ránk számíthatnak. Ránk, emberekre — azokra, akik hajlandók kiállni értük akkor is, amikor ők nem tudnak megszólalni.
És remélem, hogy egyszer már nem az én álmom lesz — hanem egy olyan közösségé, amely bebizonyítja: ha elegen fogunk össze, akkor valóban megváltoztathatjuk az állatvédelem jövőjét.